Más szellemiség vezérli munkánk, mennyiség helyett a minőségre törekszünk. Szemléletünknek középpontjában a természet megóvása, az ember és környezete közti összhang megőrzése, helyreállítása áll.

  

Dalos Bettina 

Életem fontos szereplői a virágok, mindig elbűvölt lényük, szépségük, törékenységük, különleges hatásuk.

A virág szépsége ráébresztett arra a szépségre, hogy valódi természetünk része.

Szépségük és változatosságuk arra sarkalltak, hogy alkothassak velük. Bennük találtam meg azt az erőt, amely az irányba mozdított el, hogy a bennem lévő alkotási vágynak szabad utat engedjek.

Az alkotásom közben szabadnak érzem magam, és minden újabb ismeret és alkotás gyönyörűbbé teszi előttem a világot.

 

Feladatom: megérteni azt a csodát, amit a természet tár elém.

Teremteni egy olyan környezetet, amiben az ember természetesen érzi magát.

Elérni azt, hogy munkám eredménye, örömmel töltse el az embereket, a látvány megnyissa bennük a természet iránti szeretettet.

Hittvallásom:

"A műalkotás annál tökéletesebb, minél egyszerűbb egészében véve, részleteiben pedig minél egyénibb és változatosabb." /Novalis/

 

Anderle  Ildikó

Bármihez, amit megtehetsz, vagy megálmodsz, fogj hozzá!
A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.” (Goethe)
Az én személyes motivációm, belső tereink szebbé, élővé varázslása az adott környezet stílusához alkalmazkodva.
Hiszen minden tér egy külön világ…
Szeretem a természetet, természetes anyagokkal dolgozni, új irányzatokat kitalálni, a régi értékek megőrzésével.
Feladatom a környezet megértése, megismerése és a közös út megtalálása.

Igazi művészetnek csak az a virágkötészet nevezhető, amelyben a kifinomult ízlés sajátos jelrendszerben ölt alakot, szépségével hat az emberekre és azoknak a táborába tereli, akik tartalmasabb élet-ideálokat tűznek maguk elé. 

 

Rólunk:

„Néha már gondoltam arra, hogy talán a barátság is hasonló kötés, mint az ikrek végzetes összetartozása. A hajlamnak, rokonszenvnek, ízlésnek, műveltségnek, indulatnak különös azonossága összekötöz két embert ugyanabba a végzetbe. 

S hasztalan csinál az egyik bármit a másik ellen, mégis közös a sorsuk. S hiába menekül egyik a másik elől, mégis tudnak egymásról minden lényegeset. S hiába választ egyik új barátot vagy szeretőt, a másik titkos, íratlan engedélye nélkül nem tud szabadulni ebből a közösségből.” /Márai Sándor/